Boldog karácsonyt mindenkinek! :)

The Top of the Morning

Jó lenne tudni, szépen írok-e egyáltalán. Jó lenne tudni, miben fejlődhetek, és hogy lehet-e belőlem valaha is író, mert nagyon szeretnék az lenni. Igazából a jövőmmel kapcsolatban ez az egyik legnagyobb vágyam. Körülbelül egy százaléknyi esélyem van rá, hogy beteljesüljön, ha logikusan nézzük a dolgot. Szerencse, hogy nem lételemem a logika.

Más: JUHÉÉÉ, KARÁCSONYRA MEGKAPOM A TRÓNOK HARCÁT!

Davy Jones

Még soha nem láttam egyetlen részt sem végig A Karib-tenger kalózaiból. Egyszer jó lenne végignézni az egyiket, bár azért van néhány film, ami jobban érdekel.
De ez a zene nagyon tetszik.

Két emlékezetes könyv

Az öcsém A Dűnét olvassa. Büszke vagyok rá. :) Ma a buszon megkérdeztem, kik a kedvenc szereplői, azt mondta, egyelőre Paul és Gurney Halleck. (Nekem az idősebbik Leto Atreides és Duncan Idaho.) Arról, hogy folyton látom a kezében a könyvet, eszembe jutott, hogy én is szeretném újraolvasni. Lehet, hogy utána ismét meg kellene próbálkoznom a teljes sorozattal. Annak idején, amikor elolvastam A Dűnét, és nagyon tetszett, átrágtam magam A Dűne messiásán és A Dűne gyermekein is. A Dűne messiásában, úgy éreztem, mindent legalább ötvenszer magyaráztak el, és még így sem állt össze teljesen a kép, hogy akkor most miben is áll egész konkrétan a csapda, A Dűne gyermekeit pedig egész egyszerűen untam. De persze az is lehet, hogy még túl fiatal voltam hozzájuk, vagy túl nagy koncentrációban akartam elolvasni mindet, egyiket a másik után, és a végén már sok volt.
Egyébként nagyon sok könyvet akarok elolvasni és filmet akarok megnézni. Írtam egy listát róluk a téli szünetre (most már csak néhány nap van hátra addig). Az első, amit elolvasok végre, azt hiszem, a Trónok harca lesz - körülbelül hetven százaléknál tartok ebookban, mert papíron még mindig nem akadt a kezembe.

Vááááá ezt a képet a Tumblr-ön találtam és vááááá Trónok harca! :D
 

The object of the game is to checkmate the opponent’s King by placing it under threat of capture which cannot be avoided.

the pawn; least powerful piece on the board— but with one wild move and if you get it to the end it can become the most powerful 

the bishop; amazing range but can only move on it’s color— a piece that will surprise you

the knight; the irrational piece— hardest to predict 

the rook; who guards the king— a long range piece

the king; the ultimate goal— but can’t do the work itself 

the queen; the most powerful piece on the board— the only piece that doesn’t emulate it in some way is the knight

Kép és feliratok innen (bár a képet már rengeteg helyen láttam)

Közeleg a tél

Na, ezt sem bírtam nem kirakni. :3

Winter is coming

Megváltoztattam a blog kinézetét... De attól még elmentettem azt az előzőt, ami szerintem nagyon jól sikerült, és lehet, hogy jövő ősszel visszajön. :)
Igazából azért írok új bejegyzést, mert kezd elegem lenni Gwaine villódzásából a főoldalon. (Ami nem azt jelenti, hogy ezentúl nem ünneplem meg minden héten, amikor feltűnik a következő Merlin-epizódban. Tipikus fangirl lehetek.)
A következő hetekben sok dolgom lesz. Zenéből vizsgázom, előtte meg lesz koncert is. Zenekarral további kettő. Aztán lesz egy félévzárója a tánciskolának, meg két dolgozat a jövő héten (matekból és fizikából, a jelenlegi legfontosabb tárgyaimból). Aztán lesz egy kémiadolgozat is (bevallom őszintén, mind közül ez érdekel a legkevésbé). Időközben pedig jó lenne kitalálni, kinek mit adok karácsonyra...
Az a jó, hogy ez igazából csupa olyasmi, amivel szívesen foglalkozom (talán csak a kémiát leszámítva, de annyi baj legyen). Úgyhogy igaz ugyan, hogy rengeteg időre és lélekjelenlétre lesz szükségem az elkövetkezendő időben, viszont olybá tűnik, hogy nagyon szívvidító és inspiráló időszaknak nézek elébe!
A történetem tervei egyébként egész jól haladnak. A legtöbb gondom egyelőre a főszereplővel van - iszonyatosan nehéz kitalálni, hogy milyen legyen. Egyelőre úgy tűnik, hasonlítani fog hozzám - így valószínűleg igazibbnak fog tűnni, tekintve, hogy a magam észjárását értem a leginkább -, de egy kicsit félek tőle, hogy nem leszek képes még így sem igazán hitelesen megformálni. Az nagyon gáz lenne, ha ezek után túl tökéletesre sikerülne...:) A női főszereplőkkel mindig nehéz, mert vagy túl talpraesettek, vagy nebáncsvirágok - és mindkét típusból annyi van már, hogy az embereknek a könyökükön jön ki az egész. Jaj, annyira remélem, hogy sikerül megúsznom Mary-Sue-k nélkül!
A másik gondom az, hogy a történet (amelynek nagy része eleinte még előttem is homályba burkolózott), most, hogy kezd kitisztulni, egyre laposabbnak tűnik. Nem tetszik ez nekem... Tele kéne tűzdelni mindenféle epizódokkal, és ki kéne találni végre egy normális célt a sok küzdelemnek. A Mary-Sue-k mellett attól tartok leginkább, hogy az összes munkám eredménye egy huszadrangú valami lesz, amit még csak ponyvának sem lehet majd mondani... De amikor ez eszembe jut, megpróbálom szem előtt tartani, hogy eddig egy novellán kívül még semmilyen konkrét prózai művel sem tudok előállni, és hogy ez nagyrészt a saját magas elvárásaimnak köszönhető. Ha nem tetszik, amit írtam, majd elvermelem valahová, és soha többet rá sem nézek, de legyen már valami, könyörgöm! Még a legponyvább ponyva is jobb a semminél.

Gwaine!

Muszáj volt.
Ő Gwaine. (Jelen percben a kedvenc szereplőm a Merlin kalandjaiból. Aki valaha is találkozott már vele, az tudja, miért.)
http://24.media.tumblr.com/tumblr_lu81ulyODB1qfet1io1_500.gif